Ha elbuksz, az arcodba vihognak.
Kinézik a csúnyát, a butát,
A bénát, a lustát, a furcsát.
A tönkretett világnak még mindig a
tökéletes kell.
Az elveszett utódokból a maximumot
várják el.
Ha nem vagy szép, nincs tehetséged
vagy nem tanulsz,
Éhen halsz és a pokolra jutsz.
Itt nincs figyelmetlenség vagy
mellé-beszéd,
Csak üres tekintetek, néma szavak és
pénz.
Te pedig magad agyontanulod és
dolgozod,
S koldusként tartod a kezed amerikai
mosollyal arcodon.
Ha elvégezted a munkád, zöld papírt
nyomnak a kezedbe,
De egyszer sem néznek biztatóan a
szemedbe.
Csak húzd az igád, húzd a sírig,
Mert mások szüntelenül ezt kérik.
Apád, anyád elvárja, hogy jól
keress,
A párod, hogy szép legyél és forrón
szeress,
A gyereked pedig, hogy légy figyelmes.
A főnököd túlóráztat, de nem
fizet.
Mindig rohansz, pedig csak egyszer kéne
megállni,
Pihekönnyűvé válni s a magasba
szállni.
Átgondolni, hogy mi mennyit ér,
Megéri-e harcolni a boldogtalanságért?
Állj tükör elé, nézz a saját
szemedbe.
Mennyi szép dolog van a lelkedben és
a testeden!
Gyémánt vagy, mely elveszett a
dzsungelben,
Itt sosem fognak rád találni az
emberek.
Hatalmas kincs vagy, de senki sem
látja.
Tudd ezt, bármennyit is érsz a
világnak.
Ha hiszed, hogy a tükörben egy csodát
látsz,
Megtalálod szíved örök boldogságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése