Nem tudlak félelem nélkül szeretni.
Mikor a nyár minden széppel hiteget,
Érzem csontjaimban a csípős hideget.
Mikor éjjelenként mélyen alszom,
Álmaimban minden ellenünk harcol.
Mikor karjaid várják az ölelést,
Érzem, ezek döfnek majd belém kést.
Mikor lebegek a végtelen kékben,
Félek, lerántanak a tenger mélyére.
Enyém, amire már évek óta vártam,
De a bánat virága magába zárna.
Kívül mosolyra nyílik a szám csak neked,
De belül ördögök marják a szívemet.
Emlékek könnyeivel mossák össze véremet.
Fülembe visítanak ezer halotti éneket.
Barna szemem körmeikkel kivájják,
Ne lássam sose, mi az a boldogság.
Gondolataimat beszövik fájdalommal.
Hátukon visznek le a sötét pokolba.
Elszakítanak tőled, hiába szorítom a kezed,
Csak nevetnek, mikor kiabálom a neved.
A boldogságot az ő vérük árán kell megvenni.
Halott testük sírjára bizalmat kell ültetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése