Bakony – Győr-Moson-Sopron, még néhány kép...

Római kori villa Baláca közelében

A zirci apátság belülről

Lovak valahol a Bakonyban

Túra közben

Az Ördög-árok szépsége

Ifjú házaspár Pannonhalmán

Fertő-tó

A Magyarországot és Ausztriát elválasztó kerítések

Esterházy kastély

Az udvarra kitekintve

Földre szállt angyalok

Igazi úri alvóhely

Labirintus Széchenyi kertjében

A híres tűztorony

A város kulcsa

Sopron ♥

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 4. nap

2013.06.02, vasárnap

 Eljött a fájdalmas búcsú ideje, a hazautazás napja. Fontos megemlíteni, hogy az előző éjszaka nem mindenki számára telt nyugodt alvással. Klári elveszített Nórival kötött fogadást, ezért hajnali 2-kor fel kellett kelnie és az osztályfőnökünk ajtaja elé tennie egy lentről hozott tárgyat. Ő egy lábast választott a konyhából, amit a sötétben csak nagy nehézségek árán talált meg. Reggel senki sem tudta, hogy került oda a lábas az ajtóhoz, csak egy jót röhögtünk az osztályfőnökünk csodálkozó arckifejezésén. Egy nappal korábban pedig történt egy másik titokzatos éjszakai esemény is. Állítólag egy alvajáró ment végig fiú neveket mondva a folyosón az éjszaka közepén. Senki sem tudja, ki volt az. Még maga az illető sem, hiszen aludt.

Nah de térjünk vissza a vasárnap reggelhez. Elhagytuk a hegykői szállásunkat és Sopronba mentünk a különbuszunkkal. 5 év után újra láthattam a hűség városát. Felmentünk a Tűztoronyba, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Ezt a csodás panorámát nézve sajnáltam igazán, hogy az Alföldre és nem a hegyekbe születtem. Később a Kecske-templomba mentünk be. Ekkor már eléggé fáradt voltam. Dél körül kaptunk bő egy óra szabadidőt. Ez mifelénk luxusnak számít. Szakadó esőben nem volt kellemes felfedezni a várost. Egyedül keltem útra. Elsősorban ékszerboltokat és szép épületeket kerestem. Mivel vasárnap volt, ezért sajnos minden üzletet zárva találtam. A szabadidő után a Nagymama Konyhájában ebédeltünk. Én két fogásos ebédet kértem, de már a leves után jól laktam. Délután 3 óra körül elhagytuk Sopront és megindultunk az autópályán Szeged felé. A buszban néhány ember segítségével írtam egy osztálydalt, ami még nincs megzenésítve. Már este hét után nem sokkal megérkeztünk szeretett városunkba. Sajnáltam, hogy véget ért a kirándulás. Áldással és énekkel búcsúztattuk a sofőrünket.

Eddig minden osztálykirándulás elég jól sikerült, így nem tudom eldönteni, melyik volt a legjobb. Viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el Pannonhalmára, Sopronba vagy a Fertő-tóhoz. :) Egy későbbi bejegyzésben még töltök fel képeket. Addig is szép nyarat mindenkinek! :*

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 3. nap

2013.06.01, szombat

Reggeli után elindultunk Fertőrákosra busszal. Enrique Iglesias hangjára ébresztgettem magamat. Az ablakból láttam a távolban az Alpokalja hegyeit. 9 óra körül érkeztünk meg. Én már 5 évvel ezelőtt jártam Fertőrákoson, de akkor csak a kőfejtőben voltam. Most viszont életemben először kipróbáltam a kenuzást. Kezdetben egy kicsit izgultam, de néhány perc elteltével már otthonosan éreztem magam a kenuban. Idővel az evezésbe is belejöttem. 3 másik emberrel ültem egy kenuban, így hát nem kellett semmitől sem félnem. A táj nem volt valami változatos, mert végig a nádasban haladtunk és ki sem mentünk a nyílt vízre. Ennek ellenére élmény volt kenuzni.

Kenuzás után a Páneurópai Pikniket néztük meg. Láttuk a drótkerítést is, ami annak idején a határon való átszökést akadályozta meg. Határellenőrzés hiányában átsétáltunk Ausztriába.

Ezután az Esterházy kastélyt csodáltunk meg. Itt elkészítettem életem első panorámaképét. A kert igényes volt, a kastély pedig fényűző. A díszítettség és a luxusos berendezés ellenére sem találtam giccsesnek belülről az épületet. Miután véget ért a kastélyban az idegenvezetés, kimentünk a kertbe. Csoportosan lefeküdtünk a fűbe és napoztunk egy jót. Ez is azon különleges pillanatok közé tartozott, amikor nem esett az eső.

Fertőd után a hidegségi körtemplomba mentünk. Hidegségnek már akkor is felfigyeltem a furcsa nevét, amikor néhány évvel ezelőtt a falun áthaladva megpillantottam a települést jelzőtáblát. A templom pedig kinézetre annyira nem nyűgözött le. Egyedül csak az volt számomra az érdekes benne, hogy már a tatárjárás idején is létezett. Közel 800 év azért nem kevés idő!

Nem sokkal később körülnéztünk Széchenyi lakóhelyén. A nagycenki kastélyt az osztályból sokan nem tartották igazán szépnek, mert az Esterházy kastély volt a viszonyítási alapjuk. Ahhoz képes tényleg szerényebb ez az épület, de azért be kell ismerni, hogy gróf Széchenyi Istvánnak arisztokrata létére még a bőre alatt is pénz volt.

Este 6 után végre megpihentünk egy kicsit a szálláson. Később elmentünk a misére itt, Hegykőn. A pap prédikációja nem tetszett annyira, mint az itthoni. A pénzszedést pedig egy kicsit furcsán oldották meg. A templom kinézetében tetszett az, hogy a falak kifestésénél élénk színeket használtak. A mise végeztével visszatértünk az átmeneti lakhelyünkre és megtömtünk paprikás krumplival az igen csak éhes gyomrunkat. Késő estére még terveztünk játékokat, de a többség már elég álmos és fáradt volt, ezért inkább az alvást választottuk.

folytatása következik... ^^

Bakony – Győr-Moson-Sopron, 2. nap

2013. 05. 31, péntek

Reggel már fél 7-kor fel kellett kelnem, mert Zsuzsival boltba mentünk. Miután visszaértünk a szállásra, elkészítettük a reggelit. 9-kor indultunk el a buszunkkal az Ördög-árok felé. Mivel ma már jobban kedvezett nekünk az időjárás, el tudtunk menni túrázni. Először majdnem eltévedtünk, de aztán sikeresen megtaláltuk a helyes túrautat. Az út elején láttunk igazán szép lovakat. Emellett jó érzés volt a hegyek közt, a természetben lenni. Hamarosan egyre nagyobb kihívásokat állított elénk az Ördög-árok. Néhány helyre elég nehéz volt átjutni. Volt, hogy egy nagyon meredek domboldalra kellett felkapaszkodnunk, ami erősen csúszott a sár miatt. Alig voltak kövek és faágak, amikben könnyebben megkapaszkodhattunk volna. Egy ponton úgy éreztem, hogy nem tudok tovább küzdeni a lecsúszás ellen. Végül mégis sikerült 20 métert megtennem felfelé ilyen formában. Sok olyan nehéz szakasza volt a túrának, ahol egymást kellett átsegítenünk. A hosszú menetelgetés közben mindenféle hülyeséget énekeltünk. Egyszer a sárban az egyik osztálytársam seggre esett. Neki ugyan fájt ezután a hátsója, de az esésen mindenki derült egy jót. Ilyen kalandos úton érkeztünk meg a cseszneki vár közelébe. Nagyjából 10 kilométert tettünk meg gyalog, csúszva, illetve sziklákon kapaszkodva.

Az izgalmas túrát egy pannonhalmi látogatás követte. Az osztályból többen ismertek meg a Barátok Útján Pannonhalmán tanuló fiúkat. Az egyik barátjuk volt a bencés apátságban és a gimnáziumban az idegenvezetőnk. Én irigylem a pannonhalmiakat, amiért ilyen szép helyen tanulhatnak. Nem csak az iskola épülete néz ki jól, hanem az udvar egyik részéről gyönyörű panorámát csodálhatunk meg. Innen nagyon messzire el lehet látni. Furcsa, hogy az itt tanulók csak havonta egyszer mehetnek haza. Amikor hétvégén bennmaradnak, nincs lehetőségük elmenni szórakozni vagy egy városban flangálni. A gimijükhöz csak falvak vannak közel. A hétvégéket általában sportolással vagy hülyéskedéssel töltik el. Városi szemmel érdekesnek tartom, hogy egy ilyen elzárt helyen tengetik a mindennapjaikat. Mindenesetre egész rendesek.

Este megérkeztünk a hegykői közösségi házba. Itt Erika lett a szobatársam. Vacsorára pedig bolognai spagettit ettünk. Nagyon feldobott a vacsora után rohangálós játék. 11 óra körül álomra hajtottuk a fejünket.

folytatása következik... :D