A régi tófenék helyén most sivatag taláható hajóroncsokkal
Nem vagyok egy nagy környezetvédő, de gondoltam rászánok, erre a jelentéktelennek tűnő témára egy bejegyzést. Ne ijedj meg, ezért a dologért nem az egész emberiség a hibás, hanem csak bizonyos orosz emberek, akkoriban még "szovjetek".
Egy ma már kicsiny tóról van szó a sivatag közepén, amely még 50 évvel ezelőtt 68 900 km²-nyi területével a Föld ⒋ legnagyobb tava volt. Akkori méretével, ha képzeletben ráfektettük volna Magyarországra, vize beborította volna az egész Alföld területét. Mára a tó hatod akkorára (17 160 km²) zsugorodott és 3 részre szakadt. Talán már alig egy évtized és teljesen eltűnik.
De hol is kezdődött ez a hatalmas probléma? A tó vizét még a szocialista időszakban fölhasználták a környező rizs-és gyapotföldek öntözésére. Ez még önmagában talán nem is lett volna olyan nagy baj, de Közép-Ázsia éghajlata nagyrészt mérsékelt-övi sivatagi, ezért a csapadékhiány is hozzájárult az Aral-tó kiszáradásához. Ráadásul ez az eset nem egyedi, ugyanis a Csád-tó, a Holt-tenger és még sok más kisebb tó is ki fog száradni ily-módon.
A régió 2 legnagyobb folyójának, az Amu-darjának és a Szir-darjának a torkolata, tó összezsugorodása miatt "elveszett" a Turáni-sivatagban. Az Aral-tó egykoron gazdag élővilága teljesen kipusztult. A régi kikötővárosok (Aral, Mujnak) kikötőjében már nincs víz, szellemvárosok lettek. Az emberek elköltöztek, mivel errefelé a legtöbben csak a halászatból tudtak megélni. Rengeteg hajó a sivatagban rekedt.
Kazahsztán és Üzbegisztán már felismerte a problémát és próbálja megakadályozni a tó teljes kiszáradását. A kazahok megépítették a Kokaral-gátat az Aral-tó 2 nagyobb része közé, amely egy talán megakadályozza a tó pusztulásának folyamatát. Üzbegisztán szegényebb, ők nemigen tudtak mit kezdeni a problémával. Egy valami biztos, bármi is legyen az Aral-tó sorsa, örökké intő jel marad az emberiség számára...
Így nézne ki egy tó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése