Eδώ
Φοβάμαι σου λέω γιατί η αγάπη αυτή πια δεν έιναι αρκετή
Τρέμω πως θα έρθει η στιγμή, θα ξυπνήσω πια μόνος, δεν θα είσαι εκεί
Τα όνειρα γίνονται σκόνη, μαζί κι όμως είμαστε μόνοι.
Θυμάμαι παλιά μου 'χες πει "να το ξέρεις καλά, η αγάπη πληγώνει".
Αν μείνουμε εδώ, θα φτάσουμε στο τέρμα.
Αν μείνουμε εδώ, δεν θα 'ναι πια απλό.
Το "σ' αγαπω", μοιάζει να 'ναι ψέμα.
Αν μείνουμε εδώ, δεν θα 'ναι αρκετό.
Αν μείνουμε εδώ, θα φτάσουμε στο τέρμα.
Αν μείνουμε εδώ, δεν θα 'μαι πια εγώ.
Για 'σενα τ' απλό, τα δύσκολα για 'μενα.
Αν μείνουμε εδώ, θα χάσουμε κι οι δυο.
Είμαστε εδώ ακόμη, μα ο χρόνος μας τελειώνει.
Νιώθω το χάσμα ανάμεσά μας να μεγαλώνει.
Φοβάμαι στιγμές γεμάτες ρωγμές.
Τα όνειρά μας σκόνη γίνανε, δες.
Itt
Bevallom ijedt vagyok,
mert ez a szerelem már nem elég.
Remegek attól, hogy egyedül kell
felkelnem,
mert te nem leszel itt.
Az álmok porrá válnak.
Együtt vagyunk, mégis egyedül
érezzük magunkat.
Emlékszem, mikor azt mondtad nekem:
„Tudod, a szerelem fáj.”
Ha itt maradunk, egyszer úgyis a
végére érünk.
Ha itt maradunk, már semmi sem lesz
egyszerű.
A szeretlek hazugságnak tűnik.
Ha itt maradunk, már nem lesz elég.
Ha itt maradunk, egyszer úgyis a
végére érünk.
Ha itt maradunk, egymagamban leszek.
Neked könnyű, de nekem már csak
nehézség.
Ha itt maradunk, mindketten veszíteni
fogunk.
Mozdulatlanok vagyunk, de az időnk
lejárt.
Egyre nagyobbnak érzem köztünk az
űrt.
Ijedt vagyok, mert a pillanatok
darabokra törnek.
Látod, az álmaink porrá váltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése